Nem nagy kunszt szemtől szembe szeretni valakit. Szeresd pár ezer kilométernyi messzeségből. Ha erre is képes vagy, akkor már kezded megérdemelni.

  Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy egyedül maradtam. Az elmúlt napok izgalmai el tűntek. Való igaz azt sem tudtam, hogy kivel vagyok kapcsolatban. Jól indult a szerelmi kapcsolat. Hát ez vicces, így vissza gondolva is. Amennyire lehetett tartottuk a kapcsolatot, de ami a legfontosabb, hogy kölcsönös volt az egymás iránti érdeklődés. Mind a ketten tettünk a másikért. Na de lassan csak alább hagyott az én lelkesedésem és egy hónap után úgy éreztem ez nekem nem megy. Mi a franc ez az egész amibe keveredtem???????? Atya világ. Vagyis volt valakim akivel 5-ször találkoztam, kedveltem, cuki volt, aranyos, oda figyelt rám és imádtam kis édes......és távkapcsolatba lettem vele. Fel vázoltam a helyzetemet saját magamnak de nem sokat segített. El döntöttem, hogy ez így nem megy. Volt egy pasim akivel alig találkoztam,  talán kedveltem, de ebben sem voltam egy hónap után annyira biztos. Arra döntöttem szakítok az ismeretlen pasimmal. Jaj azért valami ott motoszkált bennem, mert a videó beszélgetések olyan jók voltak. ezt nevezem káosznak. Volt még két hét amíg haza jött és úgy gondoltam adok magunknak egy esélyt. Hisz nem hinném, hogy sokat veszítenénk, így legalább a fejemben keletkezett kérdésekre választ kapok. De ami a legfontosabb, hogy esélyt adni ennek az a egésznek, mert ha az ember nem próbál meg valamit és elfut előle mivel elképzel valamit akkor nem tuja meg, hogy egyáltalán mi  lett volna belőle. Szóval az esélyt megadtam, magamnak, a kapcsolatnak, a sorsnak, a szerelemnek, kettőnknek, mert nem akartam hogy majd úgy gondoljak vissza, - mi lett volna ha??????

  Ez volt életem egyik legjobb döntése. Esélyt adni még a számunkra lehetetlen dolgoknak is. Hamar el telt az a két hét és találkoztunk. Mit is mondjak, a mindennapi videobeszélgetések ellenére nagyon izgultam, olyan érzésem volt mintha akkor találkoznék életemben először. Csak néztem ahogyan közeledik felém és nem hittem el, hogy Ő az én pasim. Lehet teljesen idétlennek látszottam de nem bírtam megmozdulni. Amikor már nagyon közél volt csak néztük egymást. Aztán meg csókolt. Hmmmmmm.  Édes kis pillanat. Úgy éreztem, mint akit sodor az ár és hagyja magát és figyeli a történteket. 

  Izgalmas volt minden perc. Ott volt Ő és el is felejtettem, hogy egyáltalán akarok vele szakítani..............

 

Csodás napot nektek. :) 

 

 

Megosztás a facebookon

Elèggè dühös voltam minden fèrfira, akkor voltam tùl egy három ève kapcsolaton. Hallani sem akartam a fiúkról, egyedül akartam lenni a saját világomban az összetört szívemmel ès a tudattal, hogy csalódtam egy fiúban. Ebben az állapotomban szinte egy hónapot vefetáltam l, amikor megjelent Ő az èletemben.

Egy vacsorára mentem az unokatestvèremèkhez ès Ő is ott volt, vagyis kèsőbb jött de èrdekes, hogy èpp melletem volt egy üres hely. Felkeltette a figyelmemet, mert sokat kacagtunk azon az este. Mèg bulizni is eljött velem és a barátaìt is rávette, hogy jöjjenek bulizni. Haza kisèrt ès reggel 6-ig beszèlgettünk a kapuba. Amikor bucsuztunk volna el akkor jutott eszèbe, hogy a barátai meghìvták a következő hètvègère egy tóparti kiruccanásra ès elhivott. Igen mondtam, hisz olyan különlegesnek tünt.

A következő hèten minden nap beszèlgettünk tefonon, mert Ő elutazott dolgozni. Igaz, hogy èrzelmeket nem tápláltam sem ìránta sem magamban. Amugy is mindig rengeteg fiù ismerősöm volt ìgy nem femtèteleztem, hogy ebből is lesz másabb mint csak barátság.

Azèr izgatott a gondolat, hogy milyen lesz a kirándulás. Mèg oda sem èrtünk a tóhoz de mindig melletem volt, figyelt rám. Akkor már èreztem, hogy ez több mint barátság. Ìgy is lett. A tónál megtörtènt az első csók. El varázsolt egèszen. A legfurcsább az volt, hogy azt sem tudtam ki Ő valójában, vagy hogy van-e barátnője, egyáltalán semmit. Nem is kèrdeztük egymástol.

Hamar eltelt a kèt nap a tónál. Haza mentünk ès Ő ismèt elutazott dolgozni, de csak 6-7 órányira volt autóval.

Most már vártam a hètvègèt. Alig vártam haza jöjjöj. Nagyon sokmindent átbeszèltünk, azt is, hogy 2000 km fog elválasztani egymástól.

Összesen 5-ször találkoztunk ès Ő elutazott. Ìgy indult a kettőnk varázslatos kapcsolat.


Szèp napot . Hamarosan ismét írok.

Megosztás a facebookon

Minden ember más és különböző a gondolkodásuk,  párkapcsolat terén is.  De mégis mitől müködik jól egy kapcsolat, főleg egy távkapcsolat ?????? Annyira öszetett, hogy szinte nincs megfelelő válasz.  Véleményem szerint a legfontosabb, hogy mind a két fél szeresse egymást és kommunikáljanak mindenről.  A felmerülő problèmákat azonnal megbeszèlni, megoldani a lehetősègekhez kèpest.  Kell engedni a saját önfejüségünkből, semmi esetre sem szabad nézni, hogy ki milyen kapcsolatban van és annak örülni amit együt tudtok csinálni a nagy tàvolsag ellenère is és ne azon vivodni amit nem lehet csinálni, mert az csak vitákat generál. 

Èn már néhány ève távkapcsolatban èlek ès őszintèn mèg mindig annyira varázslatos. 

Leírom a tapasztalataimat ès èszrevèteleimet, de nem csak azoknak akik távkapcsolatban vannak hanem másoknak is hisz a legfontosabb hogy a párkapcsolat amiben vagyunk az számunkra a legjobb legyen,  függetlenül hogy tavkapcsolat vagy nem. 

Olvassátok szeretettel.

Szèp napot ☺ 

 

Megosztás a facebookon